Gabrieli Gabriella: A "Leleplező" leleplezése
Válasz az Arany Tarsoly c. folyóirat I. évf. 1. számában megjelent Marton Veronika: A fertőrákosi Mithras-szentély titka c. írására
A fertőrákosi Mithraeumot 1866-ban fedezték fel. A soproni ifj. Storno Ferenc barátjával kirándult, megpihentek egy kövön és észrevették, hogy a kő faragott, festett. Ifj. Storno Ferenc értesítette édesapját, aki műemlékek restaurálásával foglalkozott. Az apa csak két hét múltán tudott a helyszínre menni. Ott már meggyesi emberek ásták a szentélyt Mallesitz György kőfaragó vezetésével, hozzáértés nélkül. Nem lehetett megállapítani, hol helyezkedtek el a kőemlékek, eredeti helyükön voltak-e egyáltalán. Az egymásba fordított peremes téglákból kialakított hamvasztásos sírok a szentély mélyebb részében, az ú. n. cellában helyezkedtek el hármasával, kilenc oszlopban. Mindegyikükből került elő pénz, összesen 28 darab. Ezek Simor János püspök gyűjteményét gyarapították. A csontvázas sírnak csak romjait találta meg Storno, aki a bécsi műemlékvédő szervezet megbízásából átvette a munka irányítását és elkészítette a feltárás dokumentációját. A csontvázas sír oldalait szintén peremes téglák képezték, fedlapként a bikaölő Mithras jelenetet ábrázoló feliratos kőtábla szolgált. A téglákból és csontokból csak töredékek maradtak meg. Id. Storno Ferenc jelentése alapján Friedrich Kenner írt tanulmányt a bécsi Centralcommission folyóiratába. Ez tekinthető a leghitelesebb forrásnak, mivel az ásató jelentésén alapul. Utóbbi ma már hozzáférhetetlen, Storno Ferenc rajzai viszont megtalálhatók a soproni Storno-gyűjteményben, ahol a család vázlatkönyveit őrzik. A Simor-gyűjteménybe került pénzek is elvesztek az idők folyamán. Kenner közli ezeknek Simor püspök általi meghatározását, aki azonban az érmek kopottságát nem vizsgálta, ezért sírba kerülésük időpontját tekintve csak feltételezésekbe lehet bocsátkozni. A kőemlékek Sopron 1867-ben alapított múzeumába kerültek, a sziklába faragott fő kultuszkép kivételével, hiszen az mozdíthatatlan. A szentély fölé Storno kőboltozatot emelt, a két oldalt húzódó pódiumokat elbontotta, a járószintet téglapadlóval burkolta. A vasfüggöny kialakítása után a kultuszhely nem volt látogatható többé, még szakemberek számára sem. Hitelesítő ásatására 1990-91-ben került sor, helyreállítására 1992-ben. A szentély belseje szinte teljesen feltöltődött hordalékkal. Alatta a Storno-féle padlószint jelentkezett, a síroknak már nyoma sem volt. A padló fölszedése után megtaláltuk a pódiumfalak alapozását, így ellenőrizhettük a felmérési rajz helyességét. A szentély helyreállítása és berendezése Kenner cikke alapján történt a római építészeti arányok figyelembe vételével. A boltozatot - mint Magyarország egyik első műemlékvédő épületét - megtartottuk, a védő épület római szentélyt idéz. A terveket H. Vladár Ágnes építész készítette.
A temetkezésekről a 19. század vége óta folyik a vita, mikoriak, kik használták temetkezési helynek az épületet. 1940-ben Nikolaj Massalsky orosz emigráns jogász, aki Sopronban telepedett le, hozta nyilvánosságra elképzelését a szentélyben lefolyt emberáldozatról. Tanulmányának rövidített változata a Soproni Szemlében jelent meg, ezt később számos kutató cáfolta, nincs rá ugyanis bizonyíték. Sehol nincs nyoma annak, hogy a csontváz lefejezett lett volna. Mint említettem, már Storno is csak romjaiban találta meg a sírt, anyaga nincs meg, csupán a fedőlap. A Julianus Apostatáról szóló források nem feltétlenül objektívak. Annyi biztos, hogy Galliából Constantinopolis felé a Dunán hajózott végig, Pannoniában partra szállt és áldozatot mutatott be védő istenének. Massalsky szerint a rákosi Mithraeum feküdt legközelebb a Duna vonalához, csak ide jöhetett a Mithras-hívő császár. Ha a környéken keresünk megfelelő áldozó helyet, Carnuntum volt Mithras tiszteletének egyik központja, bár Massalsky szerint itt nem volt Mithras-szentély. 1940-ben már hármat is ismertek, ezeket 1853-ban, 1891-ben és 1894-ben fedezték fel, sőt a Deutsch-Altenburgban található szentély nagy oltára már 1795-ben a petronelli kastélyban állt. A fertőrákosi szentély a 4. században a leletek tanúsága szerint már nem volt használatban. Megjegyzem, amennyiben bizonyíték lenne bárhol emberáldozatra, mi érdekünk fűződne eltitkolásához?
A Mithras reliefet a vörös katonák nem használhatták céltáblának a soproni múzeum udvarán, eredeti helyéről sosem mozdította el senki, sziklába faragták, most is ott van. Az idők folyamán jobb oldala valóban megsérült, feltehetően egy robbanás következtében, az épületet ugyanis lőszerraktárnak használta a katonaság. A kisebb reliefről sem lehet szó, mivel a Fabricius ház kőtárában lévő kőemléken nem láthatók golyónyomok.
Irodalom
Friedrich Kenner, Das Mithraeum von Kroisbach. Mitteilungen der K. K. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale 12(1867) Wien, 119-132. pp.
Király Pál, Adalékok Mithra cultusához. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat VI-ik évkönyve az 1889-ik és 1890-ik évekről. Kolozsvár, 1891. 36-70 pp.
Tóth István, A fertőrákosi Mithraeum. Soproni Szemle 25(1971) 214-226. 322-334. pp.
Gabrieli Gabriella, Fertőrákos, Mithraeum. Tájak - Korok - Múzeumok Kiskönyvtára 452. szám Budapest, 1993.
A legfrissebb irodalom a Mithras-kultuszról magyarul: Tóth István, Mithras Pannonicus. Budapest-Pécs, 2003.